<<< Vissza a kezdőoldalra

Megjegyzés: ez az oldal a sertés- és marha konvejorokról, léptetőművekről szól. Baromfiipari szállítási rendszerekkel kapcsolatban lásd: baromfi konvejor

Bontóvonal automatizálása

A sertések (vagy marhák) hagyományos kézi továbbítása a magaspályán két kérdést is felvet:

• A bontás során kiszedett belsőségeket az állatorvosi ellenőrzés során be kell tudni azonosítani, hogy melyik testhez tartoznak. Ez hogyan garantálható?
• Nagyobb üzemi teljesítmény esetén sok bérköltséget felemészt a pályakocsik kézi továbbítása - különösen az előhűtő pályán. Milyen gazdaságosabb alternatívák léteznek?

Az első probléma kezelését a törvény is sürgeti: vágóhidakon biztosítani kell a kiszedett bélgarnitúra és a hozzá tartozó állattest együttmozgását. A magaspálya rendszeren közlekedő testet egy konvejor (vagy tolórúd), a kiszedett belsőséget és bélgarnitúrát pedig egy konvejor szállítja - úgy, hogy a két rendszer szinkronban van egymással.

Ha a bontóvonalon elkanyarodik a pálya, akkor láncos léptető konvejort (amit más néven takt-üzemű kovejornak, vagy szakaszos üzemű konvejornak is nevezzük) kell alkalmazni, ha nem kanyarodik el, akkor a tolórudas léptetőművet alkalmazzuk. Mindkét megoldás - amellett, hogy biztosítja a hús és a belszerv együttmozgását - egyúttal a bontóvonali állatmozgatást is elvégzi. Ez egyrészt megspórolja egy dolgozó alkalmazását, másrészt olyan helyeken is könnyedén átviszi a testet, ami nehezen hozzáférhető (pl. sertés testmosó), harmadrészt a rendszer ütemezése arra ösztökéli a dolgozókat, hogy minél gyorsabban végezzenek az adott munkafázissal.

Félsertés- és negyedmarha előhűtő-hűtő pálya automatizálása

Ha a féltestet az előhűtő-, illetve hűtőpályán is kézzel tolják a dolgozók (főleg 30 sertés/óra fölötti teljesítmény esetén), a következő problémákkal szembesül az üzemeltető:

• A dolgozók nem egyenként, hanem csoportosan - akár 10-15 félsertést is maguk elé véve - egyszere mozgatják a testeket. Ez - amellett, hogy balesetveszélyes - óriási terhelésnek teszi ki a magaspálya érzékenyebb részeit: a pályaváltók hamarabb meghibásodnak, a kanyarok pedig és a nem tárolásra tervezett pályaszakaszok a túlterhelés miatt torzulhatnak, meggörbülhetnek, rosszabb esetben akár le is szakadhatnak.
• Kézi tolású előhűtő pályák szinte mindig elágaznak az előhűtőben, így a dolgozó lelkiismeretére van bízva, hogy kitároláskor ne a hozzá legközelebb eső felsőpálya szakaszt ürítse ki, hanem a legrégebben betárolt - megfelelő maghőmérsékletű - testeket tolja ki.
• A tologatást végző dolgozónak bérköltségei vannak.

Ezzel szemben a negyedmarha- vagy sertéshűtő konvejor alkalmazása:

• Kiegyensúlyozott terhelést biztosít a magaspálya számára - így csökkentve a karbantartásigényt.
• A pályakocsik mozgatása nem igényel plusz munkaerőt - ezzel megspórolható a felesleges bérköltség.
• Nem merül fel - vagy csökken - a balesetveszély.
• Mivel az (elő)hűtő konvejor egy nyomvonalon közlekedteti a pályakocsikat, pályaváltóra egyáltalán nincs szükség - tehát a konvejorhoz tartozó magaspálya telepítése egyszerűbb és olcsóbb.
• Abszolút garantált, hogy mindig a legrégebben betárolt féltest kerül ki először az előhűtőből, így a hűtőkonvejor bevezetése javítja a kiadott húsáru minőségét és piaci értékét.

Összegezve elmondható, hogy előhűtő konvejor alkalmazása már egészen kis technológiai teljesítményű vágóhidaknál is kifizetődő beruházás. Természetesen ezt konkrét számokkal és "házi" számításokkal is alá kell támasztani.

A konvejor rendszer kiépítésére ajánlatot kérhet a fenti elérhetőségeken.
A témában érdemes még megnézni a húsipari konvejor oldalt.

Forrás: magaspalya.hu

<<< Vissza a kezdőoldalra